---

Fieldfare cage and birdlime stick in a pouch from Farkasfa

Fieldfare cage and birdlime stick in a pouch

Gyula Tóka

1932

The calling cage (“hiukalicka”) is a rectangular wicker cage. A live fieldfare was kept in this cage and the bird, with its song, lured the other fieldfares of the forest. They stuck to birdlime spread on the sticks pinned to the bushes. The sticks are in a thick sleeve-glued, tar-covered, thick leather case which has been lengthened with a piece of boot-top, called birdlime satchel (“enyüstarisznya”).
Catching fieldfares provided an additional income. Fieldfares were sold in Budapest, Graz, and Vienna. The bird was the nobles' delicacy, as their bowels contained juniper berries. After the bird became protected, catching fieldfares was abandoned.

Information on digitization

---

Materials and techniques

wooden, leather

Name of site

Farkasfa

Other settlement names

Farkischdorff, Farkasovczy, Farkaschfa, Farkischdorf, Farkisdorf, Farkasovczi, Farkasovczy, Farkissovczi

Dimensions of the object (H/W/D)

47 cm / 33 cm / 20,5 cm

Size description

Enyvesvesszők tokban. Tok: D/H: 26 cm Š/SZ: 18 cm Lépesvesszők: 25-28 cm (110 db)

Place of origin/discovery

Farkasfa

Specialist description

Farkasfán “tót rigu”-nak hívták a fenyőrigót. A rigászást Oravecz Ferenc honosította meg Farkasfán. A ma Szentgotthárdhoz tartozó Tótfalváról (Rábatótfalu-Slovenska ves) költözött oda. 1942-ben halt meg 78 éves korában. Apja is rigász volt Tótfaluban. Ő vette meg a többi rigász rigóit és küldte Budapestre a vadkereskedésbe. Onnan továbbították Németországba, Bécsbe, Grazba. Egy madár ára 40 fillér volt. 1 nap 100 madarat is meg lehetett fogni. 40 pengőt kaptak érte. Egy szép öltöny ára akkor 18 forint volt.
Fenyőrigó a neve, mert boróka magján él. Télen lehetett fogni. 1952-ben 25 rigász volt Farkasfán. A környékbeli falvak, ahol rigásztak: Orfalu, Apátistvánfalva, Szakonyfalu, Ritkaháza, Permise, Alsószölnök, Rábatótfalu. Volt olyan tél, hogy 5-600 pengőt is megkeresett egy rigász. Akkor megérte, mert 40-50 fillér volt a napszám. Reggel 5-től 11 óráiga 20-40 rigót lehetett fogni. Egy télen 300-500 darabot. Némelyeknek volt madárkereskedő engedélyük. Az enyüstarisznyát többnyire használt csizmaszárból csinálták. Az enyvesvessző egyik vége vastagabb, szögletes és lyukas pálcika, amiből ferde, vékony nyél nyúlik ki.
Némelyik rigász annyit keresett, hogy az egész család felruházkodott a jövedelemből. Dömötör Sándor 1952-ben saját megfigyelése, valamint Tóka Ferenc 50 éves szegényparaszt, kisbíró és felesége (sz. Soós Mária) 40 éves parasztasszony közlései alapján gyűjtötte az adatokat. (Dömötör Sándor: Adatgyűjtés Farkasfán. 1952. Rigászás. Kézirat a Savaria Múzeumban: K-189. IV.11-15.)

Name of institution or personage holding object; identification number of object

Savaria Múzeum 59.1425.1 59.1425.3.1

Written sources

Pável Ágoston, Rigászás a Vendvidéken és az Őrségben. A Néprazji Múzeum Értesítője, Budapest, 1942. 2. 113-121.

File name

SM_035 _ A _ 0001.jpg

Resolution

300 dpi

Restrictions on use

Korlátozott

Date of documentation

2019-02-19

Person documenting

Mukicsné Kozár Mária

Photo gallery

---

In case of using any of the materials, citation of the source (www.documenta-pannonica.eu ) and of institution or indvidual by whom the material is located is mandatory.